Amikor a szerző pap, akkor ember is. Mégis nehéz elvonatkoztasson attól, hogy valaki szándékos rosszindulattal személyesen számára és családja számára ártson. Ha csak morrog valaki rá, az egy dolog, de ha a morgásának a következménye életére nézve nem minden esetben kedvező hatással lett, akkor a történet egészen másképp fest.
Nos, hogy is írhat a papramorgóról a pap? Ha visszamorrogna rá, akkor ugyanolyan szinten lenne, ahol az illető a morrgásával, a képmutató és aljas viselkedésével morrgása után. Ha pedig nem morrogna vissza rá egyáltalán akkor az sem jó mert a lenyelt morrgás hosszabb távon árt. Tehát a pap is ember és mint ilyen számára is megadatik az írásterápia áldása.
Nos tehát ha morrog valaki akkor vicsorog is. Ha vicsorog, akkor már harap is. Ha pedig harap, akkor az fáj. Ha fáj akkor ez ellen védekezni kell, hiszen ez a fájdalom nem gyógyító fájdalom. Az is fáj ha valakinek eltörtik a keze és lehet, hogy a gyógyuláshoz hozza tartozik a fájdalom, de ha nem tört volna el, akkor nem kellett volna fájnia, vagyis nem kellene gyógyulnia. Habár minden hasonlat sántít, mégis érthető az, hogy ha egy papramorgó vicsorog és harapni kezd az is fájdalmat okoz, és elsősorban anank akire morrog, akire vicsorít, akibe beleharap.
Arról lehet elmélkedni, hogy mi van a papramorgó, papravicsorító papbaharapó történet mögött, de mivel a pap is ember, nem valószínű, hogy lenne bári emberfia aki örvend a morgásra, vicsorításra, vagy akibe ha beleharapnak ne fájjon ez neki. Tehát miért is morroghat a papra bárki? Sok lehetséges válasz és élethelyzet van erre. Nem sorolhatunk fel mindent természetesen, de vegyünk egy párat ebből:
1. Morrog a papra az aki megcsalja a feleségét, vagy a férjét és ezért a papra el kezd morrogni. Ha ez a testi, lelki érzelmi csalás pedig folyamatos akkor a morrgás egyre hangosabb és a vicsorításból a harapásra is eljut az a ki paráználkodik az ő lelkében és ezt testi vonatkozásában is megteszi és nem csak egy alkalommal. Pedig jobb lenne ezt a kérdést másképp lezárni, minthogy a papot erre való takargatás eszközéül használja. A csalás csalfa örömei után több a fájdalom mint magának a csalással való szembesülés fájdalma.Ebből a szembesülésből lehet még gyógyulás, ellenkező esetben csak halálhoz vezet.
2. Morrog, vicsorog és beleharap a papba az akinek rossz gyerekkora volt és nem képes magával szembenézni és magával hozta az irigységet, a rosszindulatot, a kivagyiságot, a papfölé való emelkedés hatalomvágyát. Ekkor mindegy it mond a pap, de ő teljesen ennek ellentétét állítja és addig erösködik, hogy neki legyen igaza, ezért ha kell másokat is megfertőz és olyan dacszövetséget tud maga mellé felsorakoztatni, aminek az eremdénye az is lehet, hogy elűzik a papot.Ekkor a belső űrt a pappal szembeni gyűlölet, (csupán azért mert pap az illető, semmi másért !) tölti ki és csak akkor érzi jól magát, ha ezt a belső öngyűlölelet ami gyerekkori traumákból ered, rávetíti a papra. Ez így rendben is lenne, de mi lesz majd ha "legyőzi a papot" ? valószínű keres majd egy másik papot, vagy tanárt, vagy valakit akire lehet haragudni épp olyképpen mint a papra, de a papra haragudni és őt gyűlülni mindig kifizetődőbb. Képzeljük el mennyire nehezebb lenne a polgármesterre, vagy rendőrre , vagy hasonlóra haragni és mennyivel egyszerűbb és könnyebb a papot gyűlölni ahonnan kevezebb esély arra, hogy olyan válasz érkezzen amivel nem tudna esetleg mit kezdjen. A pap azért nem úgy út vissza mint egy rendőr pld, legfeljebb szembesíti saját magával - és ehhez felnőni viszont sokszor egy élet sem elég. Pedig jobb lenne neki is, ha szembenézne önmagával és meggyászolná , elengedné azt ami miatt gyűlöli a papot csak azért mert pap. Nos ez a pap egyik szakmai ártalma - bűnbakk lenni, anélkül, hogy bárit tégy.Pedig ha elég bártor lenne az önszembesüléssel a papramorgó elkerülné a betegséget és a halált. Egy ideig lehet hazudozni, de sokáig nem fenntartható a papramorgás állapota. Előbb utóbb fájdalmat szül. Minél később szembesül a papramorgó önmagával annál nehezebb és annál több kár keletkezik.
3. Erölcsileg zűlött , élvhajhász, aki a pappal szeretne takarózni és elfedni azt, hogy jellemtelenségben él. Ha erre a takaró szerepre a pap nem hajlandó akkor lehet morrogni, vicsorogni rá, lehet beleharapni, hogy fájjon a papnak, mert neki is fáj az, hogy nem fedezi erkölcsi fertőjét amiben él.Ez az állapot csak a halálba vezet.
Nos ez csak három rövid lehetőség annak a feltárására ami a papramorgás mögött van és természetesen a sort lehet folytanti tovább és hosszabban is.
Eleddig a papramorgásnál az "jött le", hogy a pap csak áldozat és mintha nem lenne sok köze ahhoz, hogy morrognak rá. Ez természetesen nem így van, majd erről lesz szó egy másik bejegyzésben,
addig is kár a morrgásért!
